Ethannel egész éjjel együtt voltunk. Azon az estén nem gondoltunk semmire. Csak egymásra.
Mi voltunk. Abban a 8 órában nem létezett se a Volturi, se Lola se senki.
-Szeretlek. - harapott bele finoman a nyakamba, hogy véletlenül se harapja el úgy.
Felnyögtem.
Eszembe jutott minden.A valóság.
-Mennünk kell! - gördültem le Ethan ágyékáról egy ezredmásodperc alatt.
Ő is felsóhajtott. Felállt az ágyból... ami hogy is mondjam, darabokban hevert.
Csak keserűen elmosolyodott és felém nyújtotta a fekete melegítő nadrágomat.
Persze még gatyát sem kéne hordanunk, de a Cullen család megtartotta az efféle emberi dolgokat.
A Cullen házhoz futottunk, az ajtó előtt lelassítottam és beléptem.
Megcsapott a régen várt otthoni illat, amit tegnap nem tudtam kiélvezni.
A kandallót most rakták meg friss fával, Esme fél másodperce ült le a fotelbe.
-Sziasztok! - mosolyogtam rájuk. Esme,Carlisle, Emmett és Rosalie a kanapén helyezkedett el.
Alice és Jasper a lépcsőnél beszélgettek. Bella, Edward,Jake és Renesmee pedig állt.
Úgy tűnt csak ránk várnak.
-Mikor kezdjük el? - kérdeztem a kanapénak támaszkodva.Nekem ez volt az egyik kedvenc emberjátszási elhelyezkedésem. Jasper elindult felém Alice-szel:
-Ha nektek jó, akár már most elkezdhetjük.
Mindenki engem kémlelt. Óvatosan bólintottam.
Jake elment a farkasokért , mi addig kimentünk az erdőbe előkészülni a gyakorlásra.
Én kezdtem Esme-vel a tanulást. Nehezemre esett arra gondolni, hogy Esme az ellenségem, meg kell ölnöm.
De észbe kaptam, mikor belevájta a karmát a vállamba.
Felszisszentem és felordítottam.
Emlékeztem arra, hogy Jasper azt mondta nem szabad nyíltan támadni, ezért Esme lába között átcsusszantam és hátulról tekertem köré magam.Én nyertem!
-Jó. Elég lesz! - szólt ránk Jasper. Esme-vel megöleltük egymást és a többieket néztük tovább.
Rosalie és Emmett nagyon ügyesen harcoltak.. Emmett taktikája nem más, mint a puszta erő.
Alice és Edward harca volt a legviccesebb. Az egyikük a jövőbe lát, másikuk meg gondolatolvasó...
A farkasok síri csöndben nézték mögöttünk a harcot.
Renesmee Carlisle ellen próbálta ki erejét. Ő majdnem olyan erős, mint mi. De egy újszülött vámpír ellen esélye sem lenne.
Utolsónak megint én következtem. Ethannel. Tudtam, hogy nem véletlenül választotta nekem Jasper Ethant páromnak. Tesztelni akart. Ha Ethan ellenünk fordulna, meg bírnám ölni?Képes lennék rá?
Hát, ezen nem volt időm gondolkodni, ezért a harcra figyeltem.
Összeszedtem minden harci tudásomat, elképzeltem, ahogy néz.. néz és nem tudja rólam levenni a tekintetét.
-Azért ne bántsd! - heherészett Edward. Nagyon vicces .Pff. :)
Ethan csak állt velem szemben, nem tudott mit tenni. Megbénítottam. Elfutni elfuthatott volna, de nem látná merre megy.Nekünk, vámpíroknak létfontosságú a szemünk világa.
Ethant elsőként kigáncsoltam, aztán, mint valami kecses gazella, eltűntem a szeme elől.
Nem vette észre, hogy egy fa alatt áll.
Értetlenkedve nézelődött.
-Ez nem ér! - tárta szét a karját. Edward kíváncsian nézett rám, és Carlisle is. Mint ha nem láttak volna még ilyet.
Ezen elgondolkodtam. Lehet, hogy nem is láttak!
Megcsóváltam a fejem, s hang nélkül Ethan nyakába ereszkedtem. Ő meg összerezzent.
-Ez nagyon khm.. érdekes volt! - köhintett Jasper. Felvont szemöldökkel néztem rá, ő meg vissza. Ezek szerint vette a lapot, hogy ha kell megteszem. Ethan-nel szembe szállok.
Visszafelé sétáltunk.Ami tötyörgésnek tűnt, vámpír mércével nézve. Mi lehet még a "plusz" képességem?
Meg tudom tenni, hogy egy vámpír vagy ember csak rám koncentráljon.. mindent kizárva.
Ezaz!
Ezek szerint ebben benne van a másik is. Mindenki látott, csak Ethan nem! Hallani se hallott... a szagomat sem érezte.
Tehát nekem ilyen kettős erőm van?
-Igen. - mosolyodott el lágyan Edward a ki nem mondott kérdésemre válaszolva.
Visszamosolyogtam rá.
Akkor lesz mit fejlesztenem.
Hazafelé vettük az irányt, a farkasok meg mögöttünk csaholtak.
A sereg 5 nap múlva indul.Nincs idő semmire. A család minden.Minden.
