17.réééész!:)

A tisztás közepén állva tudtam, hogy ez lesz AZ A HELY!
Ahol újra a Volturi elé kell állnunk.
-Katie, Kedvesem! - szólított meg Carlisle a hátam mögül. Annyira elkalandoztam, hogy nem is hallottam, hogy megjött a családom.
-Sajnálom.- néztem rájuk rettenetesen bűntudatot érezve.
Mindenki ott volt. Csak Renesmee meg Jake nem.
De Rosali és Emmett összefont kézzel engem lestek, Edwardék úgyszintén , Esme féltően, Carlisle biztosan, Alice csak ide-oda pislogott, Jasper meg őt figyelte....és. És Ethan meg szomorúan a földet bámulta.
-Ezt nem értem....- nézett rám Alice. És a többiekkel együtt vártam, hogy folytassa.- Miért csináltad? Megöltél valakit csak úgy.... és átjöttél ide. Miért pont..-ekkor elakadt a szava és olyan volt, mintha hályog fedné szemét. Mikor Alice a jövőbe lát, valahogy mindig kiráz a hideg.
-Ó. - mondták Edwarddal egyszerre. Ő meg Alice fejébe látott bele. Tehát rossz.
-Mi történt? - sietett Esme Alice elé. Mindenki ereiben megfagyott a nem létező vér , és csak vártunk.
-A Volturi. Ide jönnek. Egy hét múlva. Katie-re és Bellára fáj a foguk. De egy indokkal jönnek. - beszélt tökéletesen egyszerre Edward és Alice. 
Aztán csak Alice folytatta:
-Ethanért.
Megszűntem.
A lábam alól kicsúszott a föld és gondoltam, hogy mindjárt a földbe vájódom, de Ethan elkapott.
-Az én feladatom az, hogy vigyázzak rá! - mondta Ethan a szemembe nézve, aztán lágyan megcsókolt.
Hiányzott a csókja.
Ő hiányzott.
Persze láttam, hogy mögöttünk Edward Bellával kuncog. Ezt ő mondta Bellának.
De amikor azt a részt olvastam... halványlila gőzöm se' volt róla, hogy akár vámpírok léteznek. Nem, hogy pont ők.
Tehát a Volturik Anyáért és értem jönnek.
Felálltam Ethan karjából és a kezét az enyémre kulcsolta.
Mintha Bella is pont erre gondolt volna, egyszerre néztünk fel, egymás szemébe.
-Menjünk haza! - vontam meg a vállam. Mindenki egyet értett. Túl sokat voltunk távol otthonról.
Ja, és kb. 700km-t kell futnunk!
Haza felé futottunk. Én Ethannel a Nyugati-erdő felé, Esme,Carlisle pár száz méterrel arrébb futottak tőlünk, Rosalie, Emmett, Alice és Jasper az Északi határon kacskaringóztak. Bella és Edward meg előttünk futottak pár kilóméterrel.
Csak gondolkodni tudtam. Semmi másra nem tudtam gondolni, csak arra, hogyan tudnám őket megmenteni.
Alice azt mondta egy hetünk van. Addig minden harcitechnikát magamba kell tömni, és fejlesztenem kell az erőmet.
Mikor hazaértünk még egy kis ideig beszélgettünk, elmeséltem az egész sztorit. Bár a nagy részét Alice meg Edward mesélte. 
Bár, azt én sem tudtam megmagyarázni, hogy azt a fiút tulajdonképpen miért öltem meg..
Tudtam, hogy nagyon rosszat tettem vele. Tehát ezzel jár az emberölés. Edwardnak nem volt igaza soha. Van lelkünk. Mert akkor nem éreznék bűntudatot.
Meg Lola is. Látott. Bár. Nem tudom. Sajnos nem gondolatolvasás lett a képességem.
Ethannel rögtön a kis házunkba mentünk. Hátulról átkulcsolta a derekamat és úgy csókolt.
Elhúztam az ágyhoz, és onnantól egy mesebeli álom részévé váltunk...