10.réész!

-Ismered őket? – kérdezte értetlenül, amikor látta mennyire vigyorgok.

Anyáék lesznek. Láthatom a családomat.

Rákulcsoltam a kezemet Ethan-ére és vártam. Mi a rét jobb oldalán álltunk, míg anyáék a bal oldalról jöttek.

Már csak pár méterre voltak.

Aztán megláttam Edwardot , legelöl futott Carlisle-al. Mikor megláttak engem megtorpantak. Mindannyian oda értek. Esme,Carlisle, Edward, Bella, Renesmee , Alice és Jacob.

Ethan védekező testtartást vett fel , és Jacob felé morgott.

Felé fordultam:

-Nyugalom. Ő a barátunk.

Vissza fordultam. Bella szemben állt velem.

Elengedtem Ethan kezét és  Anya felé rohantam. Ő mosolyogva várta, hogy megérkezzem.

-Katie! – nézett rám mosolyogva. Jó volt újra magamhoz szorítani, s tudni ide tartozom.

Elengedtem és érdeklődve néztem körül.

-Sziasztok. – mosolyogtam körbe, és rögtön lehajoltam, mert tudtam Renesmee a karomba veti magát.

Felkaptam, megpörgettem, ő meg az arcomra tette a kezét.

Azt akarta tudni ki az az alak a túlsó oldalon.

-A barátom. – tettem le mosolyogva, és Ethan felé indultam.

Megálltam előtte és a hátam mögé mutattam:

-Ők a családom. Bemutatlak nekik. – nyújtottam oda a kezemet.

Kézen fogva sétáltunk oda a többiekhez.

-Carlisle és a többiek! – szólítottam meg őket , mikor oda értünk hozzájuk. – Ő Ethan. A barátom. – szorítottam meg a kezét bátorítás képpen.

- Szerbusz Ethan. – nyújtotta a kezét Carlisle , Ethan meg megrázta.

Mindenkinek bemutatkozott, Renesmee a  a maga „ beszédével” mutatkozott be, amitől Ethannek leesett az álla.

-Ő így kommunikál. – simítottam meg Renesmee gyönyörű haját.

Ethan Carlisle-al meg Edward-al beszélt, én addig oda mentem Alice-hez, Bellához, Esme-hez és Renesmee-hez.

-Nagyon hiányoztál Katie . – ölelt meg Esme. Szorosan átöleltem. Most éreztem igazából úgy, hogy otthon vagyok. A családommal. A szerelmemmel.

Persze azért jöttek ki elénk, mert Alice látta, hogy jövünk.

-Alice! – öleltem át újra, mert nagyon rég ölelgethettem. És hiányzott.

-Jaj , te kis szeleburdi. –  kócolta össze gesztenyebarna hajamat.

Felnevettem és utána Renemsee mesélt nekem, hogy miről maradtam le.

Jacob mellettünk ülve, persze farkasformájában morgolódott. Tehát nevetett.

Renesmee amikor a mai naphoz ért, már teljesen sötét volt. Vissza kell mennünk az egyetemre.

-Nem  szeretnél egy kicsit haza jönni? – kérdezte Edward a gondolataimban kotorászva.

- Jó lenne benézni. – vallottam be őszintén. Ethan rám nézett , és úgy tűnt ő is szívesen megnézné a Cullen házat.

- Fél órátok van. – mondta Alice. Csak bólintottunk és a Cullen ház felé vettük az irányt. Nem  kételkedtünk benne. Hisz, ő a mi jósnőnk.

Ethannel az egész házat körbe jártuk. Nem változott semmi, csak a szobám volt üres. Renesmee elmesélte, hogy Rosalie és Emmett Afrikában vannak.

Jasper meg otthon volt. Ő is egy nagy öleléssel , és az „isten hozott” köszöntéssel kezdte.

Mikor indulni készültünk, Ethan kezet fogott, meg megölelt mindenkit.

Én is hozzá kezdtem  a második búcsúzkodásomhoz.

-Szeretlek. – öleltem meg Bellát. Ő csak szomorúan elmosolyodott.

Jacobot is megöleltem, Esme-től és Carlisle-tól is búcsút vettem,  Renesmee meg Edward mellett állt.

-Szia apa. – öleltem meg. Előttem pont Ethan köszönt el. Mintha nem láttam volna, és nem hallottam volna, hogy figyelmeztettem, hogy vigyázzon rám  és meg ne bántson.

Persze apa hallotta és elnevette magát.

-Vigyáznom kell a lányaimra! – kapott fel Renesmee-vel együtt. Így már nem is tűnt olyan vészesnek. Ő tudja.

Mindenkinek újabb ölelést adtam, utána megfogtam Ethan kezét és elindultunk suhanva az éjszakában a kocsim felé.

A visszafele út is csöndesen telt. Úgy láttam Ethan gondolkodik. Mindenen.

Elég nagy falat volt neki a családom, és még nem is voltak mind itt.

-Nagyon  kedvesek. – mondta végül, amikor csak az autó halk motorját lehetett hallani.

- Örülök, ha kedveled őket. – mosolyogtam rá. Felém nyúlt és megfogta azt a kezemet, amelyikkel épp nem a kormányt fogtam.

Rajtunk kívül csak pár kocsi volt az autópályán. Nem csoda. Fél három múlt.

Ethannel nem pazaroltuk az időnket az ajtóra, vagy a liftre.

Megint az ablakon ugrottunk be. Most az ő szobájába mentünk.

Körülnéztem, s végül a kanapéra ültem le. De csak megszokásból. Meg persze nagyon ideges voltam. Már egy párként mutatkoztunk be a családomnak, de még csak egy csókunk volt. Ethan is ideges volt, le-föl járkált.