6.réész!

Jessica a filmet végig bőgte, mi meg Angelával halkan sutyorogtunk.
Ő is kérdezett , én is kérdeztem .De legtöbbször próbáltam kitérni a válaszok elől.  

-Nee! – visított fel Jess a filmen. Összeráncolt szemöldökkel néztem rá.

- Nem csodálom, hogy Bella nem jött egyetemre . – morogta maga elé Angela, amit emberi füllel meg sem hallottam volna.A folyosón meghallottam Mike és Ben beszélgetését. Felegyenesedtem. Mind a ketten elég furcsán néztek rám . Eszembe jutott, hogy „ember vagyok” , még nem hallom Mike-ékat.

Pár perccel később már az ajtó előtt voltak. Hallottam, amint a másik szobában lévő vámpír is testtartást vált.
Kopp.Kopp.-Megyek. – álltam fel vidáman a kanapéról.
Kinyitottam az ajtót és beinvitáltam a fiúkat. Azok meg amint meglátták Jessicát, inkább visszafordultak volna. Én meg gyorsan besiettem a fürdőbe kontaktlencsét cserélni.Carlisle-t még ma fel kell hívnom , hogy megköszönjem neki ezt az egészet.
Mikor kimentem a fürdőből mind a négyen útra készen álltak. Ennyi idő eltelt már? Kinéztem az ablakon , kinn holtsötét volt.
-Hát akkor köszönjük Bel.. akarom mondani , Katie. – vigyorodott el Jessica.- Sziasztok. Jó éjt. – intettem nekik.
Jessica  a legrosszabb módját találta ki annak, hogy elköszönjön.
-Ha bármi baj van szólj! Fenn vagyunk a négyes és a hatos szobában. – ölelt meg.
A szemeim kidülledtek és ha nem ölelem át teljes erőmből, s ha nem koncentrálok eléggé tudtam, hogy megöltem volna. Vére émelyítően édes volt.
Mikor elengedett , nem kísértettem a sorsot, inkább nem vettem levegőt, míg ki nem mentek.
Minden izmom megfeszült, mert hallottam, hogy a szomszéd szobában lévő vámpír az ajtója felé masírozik.
Én is az ajtóhoz suhantam s feltéptem az ajtót.
Mindenre számítottam, csak erre nem.Telejsen elvarázsolt, akit az ajtóban találtam.  Egy gyönyörű , izmos, fekete hajú vámpír fiúval találtam szembe magamat. De nem arany szín szeme volt, hanem sötétvörös. Szóval nem „vegetáriánus”.Ő is meglepetten nézett rám, de aztán visszasiklott a szeme Mike-ékra, akik épp a lépcsőn mentek fel.
Tudtam mit szeretne . Kimutattam a fogam fehérjét és ráhördültem.
Ő is rám mordult, de vissza suhant a szobába és kiugrott az ablakon.
Mire észbe kaptam, már nem volt sehol. De a szagát  éretem.
Én is kiugrottam az ablakon, körülnéztem hátha lát valaki, de egy árva lélek sem volt az utcán. Persze, lehetett vagy éjfél.
Anya mindig azt mondogatta, hogy ő az éjfélt szereti a legjobban , mert akkor annyi szín van az égen.
Felnéztem az égre és igaza volt.Féltem, hogy elveszítem a szagot, így észbe kaptam és rohantam a fiú után.Úgy tizenöt kilóméterrel később erősödött a szag. Egy erdőben futottam. Valahol Kanada és a határ között.
Ki lehet ez az alak? És mit akarhat? Ezt a két dolgot akartam csak megtudni.Lehunytam a szememet és minden egyes porcikámmal a fiúra koncentráltam.
 Húsz méterre van tőlem , délre.
Gugolásba ereszkedtem és elrugaszkodtam. Pont előtte értem földet, mielőtt  bármit is csinálhatott volna a szemébe néztem és arra gondoltam le ne tudja rólam venni a szemét . De én sem tudtam. Megbabonázott. Elvarázsolt.
Nem rohadt el, hanem védekező testtartásba rám vicsorgott. Látta, hogy nem akarok támadni , így érdeklődő arccal  meredt rám.-Ki vagy? – kérdeztem. Próbált elfordulni, de esélye sem volt a képességemmel szemben.-Ethan. – vigyorodott el. Elvicsorodtam és összecsiszoltam a fogaimat.
- Nem így értettem. Mi a teljes neved? És mit akarsz a barátaimtól és tőlem? – húztam össze a szememet és egy hajszálnyira voltam attól, hogy az önuralmamnak annyi legyen.- Elnézést, hogy ilyen goromba voltam. Ethan Tyler Kinsey. És nem akarok semmit .Megráztam a fejemet és magamban fortyogtam.
-Te Katie Cullen vagy. – mondta csöndesen, mikor már nem is rá figyeltem.Felemeltem a fejemet és biccentettem.
Pár pillanattal később rájöttem, hogy ezzel nem azt akarta tudatni, hogy tudja a nevemet, hanem azt akarta tudni, hogy tényleg én vagyok-e Katie Cullen.
Látta, hogy az arcomon végigsöpör a felismerés.Elégedetten rám vicsorodott , én meg csak rohantam, ő meg utánam.
Aha, szóval ilyen lehet egy pumának, mikor utána rohanok, aztán ugrom?