Arra még emlékszem mikor mondta, hogy a szülei nem lesznek otthon csütörtökön, mert valami puccos szállodába mennek.
-Áh , nyugi , két napig miénk a ház jövő héten .- csókolt meg.
Szerencsére az emberi emlékezetem is jó volt. Szóval nincsenek itthon a szülei.
Nagyszerű vagyok. A ház előtt úgy húsz méterre megálltam. Hallottam amint az ágyon rugózik és a szívveréseit. Ezek szerint Play Station-özik.
Csavartam egyet a nyakamon és futás közben felugrottam a házra. Dan szobájának ablakáig egy picit másztam és már ott is voltam. Nagyon kellett koncentrálnom , hogy ne öljem meg ott rögtön.
A falba kapaszkodás közben meggyújtottam egy cigit. Az utolsó szálat, Dan is az volt.Az utolsó.
Gondolom meghallotta, hogy kattan valami , mert lerakta a játékkonzolt és felállt.
Megfeszítettem az izmaimat és beültem az ablakba. Dan elkerekedett szemekkel nézett rám, és én is ő rá. Emberi szememmel fénylőnek láttam a haját és igézőnek a szemét , vámpír szememmel meg egészen mást. Zsíros hajat és bűnös mélykék szemeket.
-Tudod , olyan aranyos voltál , amikor a sikátorban rendeztél nekem bulit. – nevettem fel erőltetetten és kulcsra zártam a szobaajtót. Átsuhantam az íróasztalához , aztán oda tettem a cigit. Dan nem értette mire akarok kilyukadni , így fogtam egy széket meg egy kötelet, amit a szekrényében találtam. A másodperc töredéke alatt elkaptam és a székhez kötöztem.
-Most én is rendezek neked egy jó kis bulit. – vettem fel a cigit az asztalról. Izzó szemekkel sétáltam felé , aztán hirtelen a karjába döftem a forró cigit. A vére szaga az egész szobát át járta . Dan ordítva húzta el a kezét , mire én csak önelégülten vigyorogtam.
- Tudod, ma négy kedves pajtásoddal találkozhatsz! Remélem a szüleidtől nagyon el búcsúztál . – avattam be .
Tátott szájjal nézett rám :
-Kérlek , ne! – kért félve.
- Oh , én is kértelek. - néztem rá megvetéssel.
Az ölébe ültem, mire azt hihette, hogy vége, mert éreztem ahogy ellazul.
De ekkor a szemébe döftem a cigit.
Próbált magáról arrébb taszítani , de én csak beteljesüléssel néztem, ahogy ordít.
A szeme teljesen bedagadt és fájdalmai voltak, de azért engedte, hogy újra elkezdjem csókolni. Szívtam egy nagyot a cigiből és a szájára tapasztva ajkaimat átadtam a füstöt.
Addig ott hagytam a számat amíg éreztem , hogy nem kezd fulladozni.
Ziláltan törölgette a száját , amiből vér csorgott.
-Bár ilyen vad lettél volna régebben is! – mondta elégedetten.
-Akkor nem öltél volna meg? – vicsorodtam el, mert már nem bírtam ellen állni a vérének.
Most már igazán ideje elkezdeni az igazi mókát.
Elsuhantam az öngyújtóért és meggyújtottam a kezét. Ő erre ordítva csak rám tudott nézni. A karja szénné égett. Ordítva könyörgött, hogy hagyjam abba.
-Én is kértem, nem igaz? – tapostam rá a lábára, ami egy nagy reccsenéssel porrá tört.
-Sajnálom igazán . – nézett fel rám a fájdalmai közt, de láttam rajta, hogy csak menteni akarja magát.
- Sajnálhatod is. - üdvözülten az ölébe másztam . Egy nagyot nyögött, de tudtam nem érez ez már semmilyen nagyobb fájdalmait annál , ami most következik.
Óvatosan a nyakához emeltem az ajkamat , úgy lüktetett benne a vér , akár egy folyó sodrása.
-Kicsim , nézd ! Legyen ez Katie és Anya padja. Okés? – mosolygott rám anya és leült a padra.
-Mi mindig együtt maradunk mama . – ültem fel a padra én is és megfogtam a kezét.
tett benne a vér , akár egy folyó sodrása .
-Üdvözöld őket a nevemben . – suttogtam a fülébe és beleharaptam a nyakába. valami Kb. két perc alatt végeztem vele, élettelen teste a lábamra esett. Igaz , végeztem a gyilkosaimmal , de ettől nekem nem lett jobb.
Felkaptam Dant és őt is a folyó temetőjébe rejtettem.
Gyilkos lettem. De rossz embereket öltem meg. Ez bűn? Nem tudom.
Csuromvizesen másztam ki a folyóból és a park felé rohantam. Fél hat van. Dannel jó sok ideig elidőztem. A parkban leültem a megszokott padra és a halandó életemen gondolkodtam. Anya mindig idehozott kisgyerekként sétálni.
Sírni akarok , hogy le tudjam rántani a vállamról a fájdalmat.
Az emlékeim túlságosan fájtak. Soha nem lesz férjem , se gyerekem , se unokáim.
Felkeltem a padról ,aztán Kanada felé kezdtem el rohanni.
Elkaptam pár jávorszarvast, éppen indulni készültem , mikor három ismeretlen vámpír szagát éreztem meg. Elfordítottam a fejemet , nem láttam semmit. Aztán a másik irányba , megláttam két szempárt és rögtön belenéztem.
Odarohantam , mert annyira rám koncentrált, hogy futni is elfelejtett.
Kate volt az, a Denali klánból.
Hallottam ,amint a két másik vámpír rohan felém , így ismét Kate szemébe néztem. Kate
rámvicsorodott.
-Cullen vagyok! tettem fel a kezeimet védekezőn, mire megtorpantak. A hátam mögül Carmen és Tanya lépett elő.
- Egy újabb Cullen? – kérdezte Kate mosolyogva.
- Igen, Kate. – bólintottam.
-Mi a neved? – kérdezte Tanya, aki most már előttem állt.
- Katie Cullen vagyok. Ti meg Carmen , Tanya és Kate. – mondtam a mondat első részét Tanyának címezve , utána meg végigmutattam rajtuk.
- Meséltek rólunk. – nevetett körbe Tanya.
- Nem, de ez hosszú. – sóhajtottam fel.
- Nagyon tehetséges vagy. Megmutatod újra? – kért Kate.
Büszkén elvigyorodtam és a szemébe néztem. Carmenék megbabonázva nézték, ahogy Kate nem tud rájuk nézni.
Vidáman megvontam a vállam és búcsúzni kezdtem:
-Hát örülök, hogy megismertelek titeket. Valamikor nézzetek be!
-Köszönjük, ti is. Üdvözöljük a Cullen klánt. – kezdett el rohanni Carmen, Kate és Tanya után, akik már előbb elindultak.
Futásnak eredtem új otthonom felé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése