1.réész!:)

 Ring a gyümölcs, lehull, ha megérik; 

elnyugtat majd a mély, emlékkel teli föld. 
De haragod füstje még szálljon az égig, 
s az égre írj, ha minden összetört!

                  Radnóti Miklós 

ELŐSZÓ

Nem gondoltam volna, hogy a 15 születésnapomon ér a halálom .A nevem Katie Blue volt. De ha már megöltek, bosszút állok .Én is Cullen lettem, és ezt a nevet nem véletlenül érdemli ki az ember. Ugyanis vámpír vagyok…Elmesélem!

-Boldog szülinapot! – rontott be anya a szobámba a szülinapi reggelimmel.

Igen, igen ma lettem 15.

- Köszönöm , anya. - mosolyodtam el , mert megláttam micsoda reggelit varázsolt, pedig ma siet.

- Sajnálom, de tudod ma hamar be kell mennem , Justint már elvittem az oviba..- hadarta, és úgy tűnt nagyon keres valamit .Az ajándékomat. Egy doboz mögé nézve felcsillant a szeme, és olyan „te azt hitted nem találom” mosollyal adta át .A vadonatúj notebookomat.

- Nem hiszem el , hogy megvetted!Köszönöm .- nyomtam egy puszit az arcára.

- Remélem jó szülinapod lesz - aztán az  órájára nézett-Rohannom kell Kicsim. Vigyázz magadra!- dobott egy puszit, felkapta a táskáját és kirontott az ajtón. Az anyukám neve Sissi  , még Justin megszületése előtt mentek szét az apámmal.Mr.Gross titkáraként dolgozik, aki igazi zsarnok.

Ettem pár falat gofrit  és elpakoltam a maradékot .Ma valami kirándulásra megyünk Orange megyébe, ezért tízre kell csak beérni .Felrohantam az emeletre a folyosón a második szobába és elkezdtem készülni. Fél órával később vigyorogva rohantam le ajtót nyitni Dannek. Dannel 3 hónapja járunk. Rögtön a nyakába ugrottam és megcsókoltam.

Pár perc múlva elengedtem és egy óriási vörös rózsacsokrot húzott ki a háta mögül.

-Köszönöm.-adtam neki egy puszit.

Mivel nagyon késésben voltunk,rohanva tettük meg az utat a Business Highschool-ba.

Ms. Adrews már messziről ordibált, hogy :Ez nem egy buli , hogy illik késni! Blblabla..

Összeszámolt minket és végre elindultunk .Dannel épp nevettünk valamin, mikor végre hozzánk csapódott Lola, a legjobb barátnőm.

-Boldog szülinapot!- ölelt meg és a kezembe nyomott egy dísztasakot.Két nyakláncot rejtett, amin ez állt:Kat+Lola= BFF<3

-Jajj, de szépek.Köszönöm.-hálálkodtam és azonnal feltettük egymásnak a láncokat.

Aztán megláttam miben van Lola, melegítő és feltűzött haj, pedig mindig kiengedve hordja azt a gyönyörű vörös haját.Az én hajam gesztenyebarna, már rengetegszer próbáltam anyát rávenni, hogy had fessem be én is vörösre, de nem engedte.Észrevette, hogy bámulom és csak megvonta a vállát:-Kirándulunk, nem?- én meg kiröhögtem.

Két kastélyt néztünk meg Jacksonvilleben, bár nem nagyon tudtam figyelni, mert Lola és Dan  folyton szórakoztatott.

Lolának elkellett mennie a húgáért az oviba,azért mielőtt lelépett volna adott egy puszit és egy nagy ölelést. Így Dannel kettesben sétáltunk haza.

-Sétálunk még egy kicsit?- mosolygott rám Dan a kapuban, és nagyon úgy tűnt nem akar elengedni. Gyorsan bedobtam a táskám a nappaliba és írtam egy kis cetlit, hogy sétálni mentem, majd jövök!

Dannel a parkban sétáltunk egy nagyot és vattacukrot ettünk.

- Indulunk?- kérdeztem , mert már majdnem megfagytam egy szál pulcsiban .És január van.

- Persze.- felelte és elindult balra .Ezt sehogy sem értettem, a másik irányban lakom.- Erre rövidebb .- fogta meg a kezemet.

Hirtelen befordult egy sötét utcába, aminek a végén egy sikátor volt.Dan erőszakosan elkezdte levenni a ruháimat és közben csókolgatott .Szuper, már besötétedett , anya mit fog gondolni. Ezt jóformán imádom, amikor ilyen vadóc, de nem itt és nem most.

Már a bugyimnál tartott amikor minden előjel nélkül egy óriásit belebokszolt a hasamba.

Felnyögtem és az eddigi  kedvességének nyoma se látszott.

-Kérlek,Dan!-könyörögtem, mire levette az alsógatyáját.

A sikátor végéből óriási röhögésre lettem figyelmes. Elsőször nem gondoltam semmi rosszra.

Aztán kijöttek a sikátorból .Négy kigyúrt,tetoválásos, rossz alak , a kezükben sör.

-Drágaságom,ez az ajándékod!- vigyorodott el Dan és odaintett a férfiaknak.

Azok meg füttyögve és röhögve rohantak felénk .Pontosabban felém.

Az a férfi aki először ért oda hozzánk felkapott és bevonszolt a sikátor legmélyére, ahol koromsötét volt. Aztán valaki felkapcsolt egy lámpát .Négy férfival és Dannel találtam magam szemben ,Dan újra rám vetette magát .Elkezdtem sikoltozni,erre a fekete hajú lelocsolta az egész fejemet sörrel,úgy hogy fulladozni kezdtem.

-Szépségem,ez lesz a vége ha nem maradsz csöndben!- utasított röhögve .Undorodva néztem rájuk, de főképp Danre .Miért érdemlem ezt?

Dan elkezdett fojtogatni ,erre megint teleöntötte a fejemet sörrel, de most az egész 2 literest rám locsolta, fuldokolni kezdtem, ezért széttörte a fejemen az üveget. Azt hiszem pár percre elvesztettem az eszméletemet , mert mikor felébredtem újra ütni kezdtek A barnahajú férfi vigyorogva  ült le mellém.

-Szeretnél játszani? – kacsintott rám és elkezdett csókolgatni , ez semmiképp nem tetszett , így ellöktem magamtól, mire  megpofozott és a fejem óriási koppanással a betonra esett.

- Ajj,most ezt játszunk .- tettetett  szomorúságot Dan .- Oké. - röhögött fel és vele együtt bólogattak a férfiak. Akármilyen hangot adtam ki vagy hasba, vagy fejen vágtak. Úgy éreztem vérzem belülről és agyrázkódást kaptam.

Aztán egy pillanatra láttam egy kis reményt. Egy kocogó futott el a járdán, úgy 10 méterre tőlünk.

-Segítség,kérem segítsen!- kiabáltam,de pechemre a nő fülében fülhallgató volt és nem hallott meg. Öt kéz ütött meg teljes erővel egyszerre, és onnantól kezdve abba sem hagyták. Csak a fájdalmat éreztem, semmi mást .Kismilliószor elvesztettem az eszméletemet, de mikor eltűntek röhögve és azt hitték halott vagyok ébren voltam.

Tudtam , hogy meg fogok halni. A bal kezem eltört, vér folyt a számból és mindenem fájt..

Az éjszaka közepette egy lélek sem jár erre .De ekkora hirtelen két halk hangot hallottam meg magam mögött rólam tanácskozni .Nagy fájdalmak közt felnyitottam a szememet, megláttam Bella és Edward Cullent.Tényleg léteznek?De ha igen… már mindegy.

A számból folyt a vér és csak pár szót tudtam kibökni:

Ti …..  léteztek ..!.- és elvesztettem az eszméletemet.

Arra keltem fel, hogy mindenki rólam vitatkozik,én meg egy meleg helyen fekszem.

De nem akartam semmi mást csak, hogy megszűnjön a fájdalom .Teljesen lebénított.

Kinyitottam a bal szememet, mert azzal láttam és egyenesen Carlisle-ra néztem:

-Elmenni.. elmenni..- és feladtam.

Égés..égés..égés. Mintha élve égetnének el.

Ne!! Csak a sötétet látom .Engedjenek ki innen!Elég volt!

Sikítani akartam, de nem tudtam.

A sötét egyre lejjebb húzott .Feladtam volna, ha nem tudtam volna mi történik velem. És a másik ok, mert bosszút kell állnom.

A lángolás egyre nőtt, mint ha  a hajsütővas rossz végét fogtam volna meg.

A tűz egyre jobban lángolt bennem.. sikítani akartam, hogy valaki öljön már meg!Elég volt!

Talán napok teltek el, vagy órák, de megint tudtam irányítani a testemet.Tudtam, hogy meg tudnám mozdítani a lábamat, de nem tettem .Rájöttem miért nem tudtam eddig sikítani,mozogni .Én is morfiumot kaptam,akárcsak Bella.

Igaz, a tűz ugyanúgy égett bennem, de  annyit tudtam tenni, hogy mozdulatlan maradok.

A hallásom is erősebb lett, ugyanúgy mint Bellának, mikor átváltozott .Hallottam a tüdőm zihálását,ahogy levegőért kapkod és a szívem dobbanásait,amint úgy verdes akár egy madár szárnya.

Halk lépteket hallottam felém jönni jobb oldalról.

-Mikor ébred már föl?- aggodalmaskodott Rosalie.

- Remélem meg mentettük .- sóhajtott Bella.

Valaki odajött hozzám és megnyomta az ujjamat .Holtbiztosan tudtam, hogy ha nem szorítanám össze a fogaimat vergődnék, vagy esetleg nekitámadnék valakinek.

Nem,ezt nem szabad .Tehát maradt a szenvedés.

- Halljátok a szívét?- lépett be Carlisle a szobába.

-Igen, nagyon erősen ver .- gondoltam magamban .- Tökéletes lesz. - nyugtatta meg őket.

Könnyű lépteket hallottam, ez Alice lesz.

- Mikor kel már fel?- türelmetlenkedett Rosalie.

- Légy türelmes!- korholta le Alice.- Csodálatos lesz .- ujjongott.

Hát én nem épp úgy éreztem magam,inkább mint egy szénné égett ember.

De valami megváltozott .Kezdett a lábamból eltűnni a fájdalom .A tűz a torkomban már nem olyan volt, mint eddig. Szomjaztam . És ráadásul tudtam mire.

A tűz egyenest a  szívemet célozta meg , ami őrületes sebességgel dobolt,viszont ahonnan eltávozott hűvös nyugalom vette át a hatalmat.

- Halgassátok.- szólalt meg Edward .Mindenkit tudtam pontosan hol áll. Például Edward fél arasznyira Bellától .A szobában az én pumpaszívverésemet lehetett csak hallani.

- Mindjárt.- örvendezett Rosalie.

Hirtelen megcsapta az orromat egy édes,finom illat .Vér. Erre megrándult az ujjam, de ráparancsoltam magamra .Már fel akartam kelni, de nem tettem, mert egyre erősödött a nyomás a szívemen.

Megpróbáltam magam azzal lekötni, hogy számolom a másodperceket, de nem nagyon vált be.

A szívemben a tűz egyre jobban égetett.

-Szóljatok Emettnek és Jaspernek!- fordította el a fejét Edward. Négy halk lábat hallottam,jobb oldalt Emmett,bal oldalt Jasper ment.

Aztán a szívverésem úgy beindult akár a helikopter propellere.

A szívem úgy húzott,mintha a gerincemen át ki akarna törni a testemből.

Szívem az utolsó dobbanásai felé vágtázott a tűz elől.

A fájdalom lankadt és az utolsó össztüzet zúdította szívemre.Erre egyetlen üreges szívverés válaszolt, majd kettő hosszú és megdobbant még egyszer legutoljára.

Egy pillanat erejéig  hatalmas csend lett. Nem fájt semmim.

Csodálkozva nyitottam fel a szemem egy teljesen új világot  látva.