2013. október 19., szombat

12.réész!

Ethan mellkasán feküdtem. Óvatosan körülnéztem, mert az éjszakából csak rá emlékszem.  Körülöttünk minden szanaszét volt dobálva. Párnák, lepedők, ruhadarabok.
-Hát. Rendet raktunk rendesen . – nevettem fel boldogan. És igen. A francia ágyban feküdtünk. Ott történt minden. Arra nem emlékszem, hogy kerültünk oda. De ott voltuk. Ott, ahol azt hittem, soha senkivel nem leszek.
-Lehet, hogy kell majd egy új ágy. Meg párnák. – nevetett fel ő is.
Mosolyogva felálltam és megnéztem hány óra van. Hét múlt hat perccel.
A suli két nap múlva kezdődik már. A telefonomban  megláttam  mézszín szemeimet. Te jó ég! Olyan színe lett, mint Carlisle-éké.
Viszont a kontaktlencse még mindig benn volt, és nagyon zavart. Csak a szélére tudtam fókuszálni.
Elmentem a mosdóba és kiszedtem. Nevetve dobtam a kukába. Ezeket a szemeket nem fogom eltakarni. Gyönyörűek.

Ethan már felöltözve várt, és a kanapén ülve nézte a tv-t.
-Hm… - vette le a szemét a tévéről és elmosolyodott. Akkor vettem észre, hogy még nincs rajtam ruha.
Megráztam a fejemet és elsuhantam felöltözni. Egy zöld pulcsit, farmert és converse cipőt vettem.
Ethan ölébe ülve néztem én is a tv-t. Fel sem fogtam mi ment benne, csak az éjszakára tudtam gondolni.
Hallottam, ahogy Jessicáék nevetve lépnek ki a fölöttünk lévő emeleti szobából.
-Hogy nézek ki? – kérdeztem aggodalmasan. Féltem, hogy a szemeim nagyon ijesztőek lesznek.
-Gyönyörű vagy, mint mindig. – csókolt meg megnyugtatás képpen.
 Jessicáék  pár perccel később, még mindig a lépcső  közepén jártak csak. Kezd az idegeimre menni az emberi tempó. Nagyon lassú.
Jessicáék már az ajtónk előtt álltak:
-Szpt már! – csendesítette el Angela, mert Jess állandóan beszélt. Nagyjából csendben maradt, de még így is hallottam, hogy maga előtt motyorog.
Kopogtak.
-Jövök! – keltem fel Ethan öléből.
Angela és Jess mosolyogva álltak az ajtóban.
-Jó reggelt. – integettek. Direkt úgy álltam eddig, hogy ne lássák Ethan-t . De én is felemeltem a kezemet , s mind kettőjük csodálkozva nézett rám.
-Ő ki? – suttogta emberi fülnek halkan Jessica. Persze Ethan is hallotta, de direkt a tv-t bámulta.
-A barátom. Nem rég jött át. – suttogtam vissza.
Ezek után mindenkit bemutattam mindenkinek. Mike és Ben is lejött, őket is.
Ahhoz képest, hogy semmi közöm Mike-hoz, nagyon szúrta az oldalát, az hogy Ethan a barátom.
Ethan  Mike-ékkal beszélgetett, én meg Angelával. Próbáltam volna. De Jess folyton beleszólt.
-Szóval arra gondoltunk, hogy elmehetnénk moziba. – fecsegett. Ez egészen emberi program.
-Megkérdezem Ethant. – fordultam felé. Ethan mosolyogva rám kacsintott. Szóval semmi baja a programunkkal.
-Elmegyünk? – kérdeztem meg, hogy ne tűnjön furcsának, hogy meg sem kérdezem.
-El. – én meg a karjába ugrottam, a többiek ( kivéve Mike) jót mosolyogtak rajtunk.
-Mikor megyünk? – kérdeztem , elengedve Ethan nyakát.
-Fél óra? – kérdezett vissza Ben. Bólitottam, ők meg kiáramlottak a szobámból.
Mikor kimentek a szobából Ethan levegő után kapott. Tudtam, hogy csak miattam csinálja.
-Ha szeretnéd, én megértem, hogy most még.. – kezdtem el. De tudtam, hogy nem lenne helyes. Már belekezdett a „vegetáriánus” életmódba.
-Nem. Megleszek. – vonta meg a vállát mit sem törődve.
Elmentem a fürdőbe befújni magamat parfümmel. Bár Bella azt mondta, hogy mikor még ember volt, szerinte Edwardnak, valami fantasztikus édeskés illata volt.
-Mehetünk. – léptem ki a mosdóból. De rögtön el is hallgattam. Igaz, Ethan nem zongorán, de zongorázott. A kanapén ülve a „My heart will go on-t” játszotta az iPad-ján. Csak leültem, és ámultam. Nem használt semmit. Csak magától. És mindenféle hajlítást tett bele, amitől az eredetinél is szebb lett.
-Gyönyörű. – ámultam. Igaz, én is tudtam zongorázni. De hat évesen kezdtem, és tizenkét évesen abba is hagytam. Azalatt megtanultam kb. hat dalt eljátszani.
Ezután Jessica kopogott.
-Megyünk! – szóltam ki. Éreztem, hogy mikor kimegyünk rögtön fecsegni kezd a filmről, szóval meg sem lepődtem.
Ethan a kezemet fogva, csak rám figyelt. Nem is érdekelte Jess.
Végre boldog voltam egy fiú oldalán, és nem kell csalódnom

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése