Az ágyamon fetrengve eszembe jutott egy ötlet, amivel lefoglalhatom magamat.
Rögtön lesuhantam a lépcsőn,hogy közöljem a hírt. Mire leértem már Edward és Jasper is ott ült.
-Hm, nem is rossz ötlet.- nézett össze Edward és Alice. Persze ők ketten előre tudták avagy épp látták.
A többiek értetlenül néztek rám.
-Azt találtam ki, hogy járhatnék egyetemre. Washington-i Egyetemre. - vigyorogtam boldogan.Nem mindenki lelkesedett ennyire az ötletemért. – Ne már! Tök jó lesz!- néztem rájuk értetlenül.
-Drágám, én támogatom. Te döntöd el, hová szeretnél menni.- simította meg a karomat Esme és ő is leült a kanapéra.
- De Esme, Katie kevesebb, mint egy éves újszülött. – nézett Esmére Jasper hitetlenül.
- De nézzétek, tök jól kezelem. - mutattam fel az ujjamat, olyan várjatok jelként. Átsuhantam a konyhába és felkaptam Renesmeet. Jacob rögtön utánam rohant.
Megálltam előttük és egészen közel tartottam a számat Renesmee nyakához.
- Látjátok, semmi.- tártam szét a karomat és megsimogattam Renesmee fejét.
- Fantasztikusan kezeli.- értett velem egyet Edward.
- Ügyes vagy Katie. – ölelt át Renesmee. És tényleg nem éreztem semmi kínt, sőt nem is ételre hasonlított.
-Jó , elmehetsz. – egyezett bele Carlisle. Visongva elkezdtem ugrálni a nagy hír miatt.
- Katie, mit intézzek el neked? – kelt fel rögtön Carlisle és átkarolva a derekamat a dolgozószobája felé vezetett.
-Hogy ne legyen szobatársam és kéne úgy kétszáz darab barna kontaktlencse. – gondoltam át.
-Még valamit?
- Azt hiszem a kontaktlencsét elintézem, csak kérlek a szobát intézd te. – úgy is rég jártam optikában.
- Rendben. – bólintott Carlisle és Alice-szel elkezdtek telefonálgatni és a papírjaimat hamisítgatni.
A nappali mellett elsuhanva kiugrottam az ablakon és a belváros felé siettem.
Úgy száz méterre lelassítottam és átlag emberi tempóban sétáltam az optika felé.
-Üdvözlöm az optikánkban! – nyitott ajtót egy férfi.
Nem reagáltam semmit, csak a pulthoz sétáltam.
-Üdv! – mosolyogtam rá. – Kétszáz darab színező barna kontaktlencsét kérnék szépen!
-Rendben. Egy pillanat. Meg kell néznem a raktárunkban. - sietettel a hátsó ajtón .
Elég unalmas volt semmit tevéssel tölteni az időt.
A hölgy negyven dobozzal tért vissza, természetesen ő is unta magát, de úgy vigyorgott rám ,mintha a napot látná.
-420$ lesz. – ütötte be a pénztárgépbe az kontaktlencse árait.
-Köszönöm. – vettem el a hatalmas zacskót és ott hagytam nála 500$-t. De ez semmiség.
Közben besötétedett, mivel sok ideig kellett várni, így a saját tempómban rohantam haza.
Otthon csodálatos hírekkel vártak.
-Tessék. A felvételi eredményeid.– nyújtott át Alice egy óriási mappát.
-És a személyig, meg az útleveled. – adta át Carlisle.
-Köszönöm. – mosolyogtam a mappára.
-A Washington-i Egyetem jogi karára jelentkeztél .Három nap múlva utazol. Addig összecsomagolok neked . – ugrándozott fel a lépcsőn Alice.
-Én utána mennék. – húzta el a száját Bella.
Szót fogadtam és felrohantam Alice után.
Alice már két bőröndöt tele pakolt.
-Tudod, láttál valami érdekeset a jövőmmel kapcsolatban? – kérdeztem és a lábamat lógatva leültem a hatalmas francia ágyra.
-Semmi különöset. – billegette a fejét és betett egy újabb pár zoknit a bőröndbe.
Ezután hagytam és az ágyamon olvastam, amíg ő dúdolászva pakolászott.
Nyolc perc alatt kiolvastam az Elfújta a szelet. Wow. Ha ilyen gyorsasággal fogok tanulni és olvasni hamar észreveszik, hogy más vagyok.
A három nap nagyon hamar eljött. Addig próbáltam mindenkivel , minél több időt tölteni.
Rosalie-val gyakoroltam az egyetemre, Anyával, vagyis Bellával vadásztam,Carlisle és Edward tanácsokat adott, Emmettel vezetni tanultam.
A csomagjaim már a kocsiban voltak mikor búcsúzkodni kezdtem.
-Jó legyél hugi! – öleltem át Renesmeet , akinek könnyes volt a szeme. Mosolyogva elengedett és a kezét az arcomra tette. Az első emlékeit mutatta meg rólam. Mikor az orvosi asztalon fekszem.
-Hát, igen. Eléggé ramatyul néztem ki. – nevettünk fel egyszerre.
- Nagy levegőt kérek! És egy ölelést! – vigyorogtam rá Jake-re, akivel egészen jó barátságba kerültünk. Mikor átölelt , éreztem ahogy megborzong .
- Szia Anya! – öleltem át Bellát, akit ugyanolyan rosszul érintett a távozásom, mint Renesmeet.
-Ugye fogsz hívni?
-Persze. – mosolyodtam el.
Bella bólogatva elengedett , én meg Alice-hez léptem.
-Jó legyél! – ölelt át szorosan. Mi rosszat tehetnék, úgy is figyelni fognak.
- Mire gondolsz? – vigyorodtam el és a nyakamhoz kaptam a kezemet. Ezért kaptam is pár rosszalló pillantást.
-Figyeljetek rám azért! – tettem fel a mutatóujjamat Edward és Alice felé bökve. Mindketten felnevettek, tehát fognak.
Búcsút intettem , aztán beültem a hófehér Mercedesembe.
Eddig nem vezethettem, mert ugye tizenöt voltam. Vagyis már vagyok örökre. De Carlisle szerint simán tizennyolcnak nézek ki.
Emmettel két óra alatt meg tanultam vezetni. Mindent tökéletesen láttam, figyelnem se kellett a vezetésre.
A washingtoni egyetem parkolójába befordulva végre megláttam miért akartam mindenképp erre az egyetemre járni.
Bella volt osztálytársai kis körben állva beszélgettek és gyakran pillantottak felém. Éreztem vérüknek émelyitő , édes illatát , de Rosalieval ez is gyakoroltuk, hogy, hogy ne figyeljek rá túlzottan.
Mike, Jessica,Angela és Ben. A hó nagy pelyhekben kezdett esni, mire behúzódtak a fedett kert alá.
Barna kontaktlencsémet villámsebesen lecseréltem és kiszálltam. Az ajtó felé vettem az irányt, mire valaki utánam kiáltott. Vagyis nem valaki, hanem Mike.
-Igen? – fordultam vissza és elég ellenszenvesen néztem a csapatra.
- Te vagy Katie Cullen? – kérdezte Mike. Mindre ráfagyott a mosoly, de nem tudom, hogy a hideg vagy én csináltam-e.
- Igen, Én. – bólintottam. Pár másodperc alatt végigmértek.
- Én Mike Newton vagyok . Osztálytársaid leszünk. – nyújtott kezet. Csak biccentettem. Nem kockáztattam meg, hogy hozzá érjek.
- Örülök. – mosolyogtam rá kedvesen. Nagyon aranyos srácnak tűnt. Jessica látta, hogy nagyon mosolygunk egymásra, szóval közbe lépett:
-Szia. Jessica vagyok. – ölelt meg hirtelen. A szemem kidülledt és nem mertem levegőt venni, amíg el nem eresztett.
Éreztem, hogy végre más irányba fúj a szél, úgyhogy gyorsan szippantottam egy nagyon a levegőből.
Angela és Ben, csak kedvesen bemutatkozott. Mikor ismét Mike felé fordultam tudtam mi következik. Éreztem, ahogy a sálja alatt izzad a nyaka. Minden erőmet össze kellett szedni, hogy nehogy nekitámadjak.
-Szóval.. Katie. Te Dr. Cullen lánya vagy? – kérdezte a száját rágcsálva. Tudtam, hogy ezt a kérdést fel fogják tenni.
- Nem. Engem Edward és Bella fogadott örökbe. – mosolyogtam rá kedvesen, hogy mutassam nem bántott meg a kérdésével. Jessica boldogan felsikított, Mike-nak meg leesett az álla.
-Tényleg? De szupcsi. És hogy vannak? Rég hallottam róluk. – kezdett el fecsegni Jessica. Hallottam, hogy Angela a szemét forgatva azt morogja maga elé, hogy „már megint”.
- Igen, nagyon jól vannak. Nagyon kedvesek. – böktem oda. Már nagyon be akartam jelentkezni és egy kicsit a szobámban egyedül lenni.
-Hol tudok bejelentkezni?
-Megmutatjuk. – fogta meg Angela Ben kezét és egy nagy vaskapu felé mutatott ami oroszlánokkal volt díszítve.
Jessica és Mike elmentek havat lapátolni. Bambulva néztem rájuk és csak akkor tértem észhez mikor Angela mellém állt.
-Meg kell szokni. – tette a kezét a vállamra. Angelaának nagyon finom illata volt. De akármilyen finom , tudtam, hogy vele jóban leszek. Ha Jessica meg túl sokat beszél. Hihi. Na jó, nem.
-Aha , meg. – bólintottam végül.
Angeláék elkísértek a portáig, ahol kb. négy perc alatt bejelentkeztem.
Vicces volt embert játszani. Mikor felvittem az öt bőröndömet direkt liftbe szálltam, hogy ne nézzenek az emberek, hogy egy ekkora lány ennyit cipel. Pedig jóval többet bírok.
A szobámba lépve elállt a szavam. Carlilsle egy vagyont költhetett rá. A negyedik szint tizenkettes szobája volt. Minden volt benne ami a vámpírélethez kell, és ami az emberélet fenntartásához. Rengetek számítógépes játék , laptop, tv, sorozatok,könyvek, filmek, hűtő, mosdó,konyha.
A baloldali szomszédban két lány volt. A jobb oldaliban egy fiú. Vámpír fiú. Te jó ég!
Nem „vegetáriánus”.
Azonnal előkaptam a telefonomat és Alice-t tárcsáztam. Amilyen halkan csak lehetett úgy beszéltem. De ő is vámpír, és nem ember. Ezerszer jobban hall.
-Alice! – suttogtam a telefonba, amikor végre felvette.
- Alice! A szomszédban egy vámpír van és.. és nem „vegetáriánus”. –
Hallottam , hogy óriási ricsaj kerekedik. A telefon majdnem leesik, de Edward elkapja.
-Látomása van, ugye? – értettem meg a történteket hamar. Edward nem felelt, csak felmordult.
-Katie. Nagyon vigyáznod kell vele. Nem.. nem láttam pontosan..- suttogta olyan halkan, hogy emberi füllel nem hallottam volna.
-De. Mit? Mi? – zavarodtam össze teljesen.
Két kopogást hallottam az ajtón. A feszült helyzetben ez is hangzavarnak tűnt.
-Le kell tennem. De mit csináljak?
-Vigyázz magadra! – nyomta ki a telefont Alice. Én ma már semmit nem értek.
Az ágyra dobtam a telefont és az ajtóhoz siettem. Szimatoltam egy kicsit. De nem volt veszély. Csak Angela és Jessica az.
-Sziasztok. – nyitottam ki az ajtót. Mikro beléptek mindkettejüknek leesett az álla.
- Szia. Azta . – léptek be és körülnéztek.
Jess a filmeimet nézegette, Angela meg a könyveimet. Gondoltam én meg nekiállok kipakolni, emberi tempóban.
-Úristen. – sikított fel Jess. Angelával mindketten odafordultunk.
-Mi az? – sóhajtott fel Angela. Jessica a tegnap kiadott Zac Efron filmet szorongatta a kezében.
-Ez.. honnan van meg? – nézte istenítően a dobozt.
-Ő, rendeltem. Előre. – találtam ki a briliáns választ. Emberként nem tudtam jól hazudni, de vámpírként nem esett nehezemre.
- Megnézhetjük? – kérdezte Jess és még mindig a dobozt csodálta.
-Persze, csak ezt még kipakolom. – mutattam az utolsó bőröndre. Angela segített kipakolni, addig Jess fel-le járkálva ecsetelte milyen nagyszerű Zack Efron.
-Na, ez kész! – dobtam félre a bőröndöt.
A hálószobába hoztam egy olvasólámpát is. De mikro beléptem földbegyökerezett a lábam. Egy nagy francia ágy volt, vele szemben egy óriási moziképernyő nagyságú tv. De nem a tv miatt borultam ki, hanem a francia ágy miatt. Soha senkivel nem tudom majd használni.
-Jössz? – kiabált ki nekem Jess a nappaliból. Hagytam az egészet és a lámpát csak az ágyra fektettem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése