2.réész!:)

Mindent láttam .Fölöttem egy vakító lámpa égett mégis láttam minden egyes izzószálat.

Láttam a mennyezeten az apró repedéseket .És az előtte szálló porszemcséket. Megannyi minta, megannyi szín volt benne.

Próbáltam levegőt venni, de nem volt rá szükségem . Mégis éreztem a szoba édes illatát.

Éreztem a frissen nyírt fű mámorító illatát,hallottam amint valaki áthelyezi a földszinten a testsúlyát.

Valaki finomat hozzám ért,mire lefordultam az oldalamról. Minden egyes porszemcsét láttam mikroszkopikus részletességgel .Ez hihetetlen. Fújtatva álltam fel, hátha valaki támadni akarna,de semmi jelét nem mutatták .Mindannyian a fal mellett álltak. Jasper,Edward és Emett Alicék előtt, hogy megvédhessék őket,ha támadnék.

-Mi a neved?- kérdezte Carlisle , aki az asztal mellett állt három méterre tőlem.

- Katie Blue …voltam - fordítottam el a fejem és a  csilingelő  hangomon méláztam el.

     Közelebb léptem hozzájuk,mire a fiúk megmerevedtek,Carlisle leintette őket, és csak rám figyelt .Fél méterre megálltam tőle.

- Üdvözöllek Katie. Vámpír lettél .Ez itt a családom .- mutatott  a családjára.

- Tudom kik vagytok .- mondtam. Egyre jobban zavart a torkomban ez az égetés.

Edward elmosolyodott:- Hamarosan elviszünk vadászni.

Kelet felől egy kis széláramlat érkezett, én meg megéreztem az embervér szagát.

Felegyenesedtem és beleszippantottam . Mámorító volt.

- Carlsile ,elvihetem én?- kérdezte Rosalie.

- Természetesen .- bólintott. Pár másodperc múlva mindenki elfoglalta magát, de tudom, hogy csak figyeltek minket, pontosabban engem.

Rosalie mosolyogva nézett rám:

-Gyere erre.

Követtem az ablakhoz és arra   készült, hogy leugorjon .Persze tudom Renesmee miatt, de akkor is. Az ajkamat rágcsálva néztem le a második emeletről .Aztán megláttam miben vagyok.Zöld selyem ruha, fekete magassarkú .Áh.. Alice.

- Megmutatom ,jó?- kérdezte Rosalie  és óvatosan kilépett és lezuhant .Tökéletesen ért földet,  annyi zajjal csak, mint mikor óvatosan letesznek egy könyvet.

- Gyere Katie.- integetett Rosalie.

-ŐŐ , oké.- és leugrottam. Óvatosan tompítottam a földet érést, de szerintem jól sikerült.

- Ügyes.- mosolyodott el  és az ösvény felé sétált.

 - Köszönöm- bólintottam és utána eredtem. Valami fantasztikus mennyi kontúrt,mennyi apró részecskét látok .- Én is bosszút állok…- tettem hozzá halkan, mire Rosalie büszkén bólintott.

- Mit hallasz?- csukta le a szemimet Rosalie. Nagyon füleltem. Hallottam egy óriási fülesbagoly jajveszékeléseit, egy katicabogár szárnycsapkodását… és egy szarvascsordát keletre.

- Keletre?- toltam el a kezét a szemem  elől.

- Ügyes.- dícsért meg -Kövess.- eredt futásnak .Rögtön utána rohantam és majdnem be is értem .Semminek nem mentem neki, pedig nagyon féltem, hogy felkenődök egy fára.

Négyszáz méterrel később megállt.

- Hallgasd !- csitított .

-A patak mellett négy .- koncentráltam a patadobogásra.

- Öt. - javított ki.

A fák mellett közelebb lopóztunk a csordához Egy nőstényre koncentráltam, a nyakára ahol olyan erősen lüktetett a vér. Olyan  húsz méterre lehettünk és felkészültem, hogy elrugaszkodom .Megfeszítettem az izmaimat  és ugrottam. Nem volt nagy küzdelem .

Rugásai  kicsiny védekezések voltak az én erőmhöz képest .Olyan volt, mint ha vajba harapnék. Puha és finom .A bőrén úgy hatolt át a fogam  akár a borotvapenge.

Nem volt annyira zamatosa a vére, de már nem égett annyira a torkom.

Még mindig szomjas  volnék?

Körülnéztem , Rosalie már kettővel végzett .Makulátlanul tiszta maradt, én meg csupa vér és a ruhám el is szakadt.

Megtaláltam a következő áldozatomat. Száz méterre futott a hegyen fölfelé. Elindultam felé , ugyanúgy becserkésztem és ugrottam. Ám most jobb munkát végeztem. Nem lettem  vérfoltos.

Visszarohantam Rosalihoz, aki addigra az egész csordát leterítette.

-Gyere , még vannak északra .- rohant el, én meg követtem.

Következőnek egy óriási bikát vadásztam le,amivel teljesen megteltem vérrel.

- Nem akarsz még egyet?- kérdezte Rosalie arrébb  dobva  a halott szarvast.

- Azt hiszem ennyi elég volt .- mosolyodtam el.

- Haza  felé verseny?-  lökött meg a karjával és futásnak eredt. Megtekertem a nyakam és utána eredtem. A folyónál beértem és egyszerre ugrottuk át. Pontosan egyszerre értünk  oda  Cullen házhoz. Mindenkit hallottam hol vannak, Renesmmet is.

- Figyelj - szólt Rosalie,mire oda fordultam .- Hallod Renesmeet , igaz? Nagyon vigyáznod kell. Próbálkozz azzal , hogy nem veszel levegőt .- adott tanácsot.

A szobába lépés előtt  egy óriásit szippantottam a levegőből,de csak a hecc kedvéért.

Mosolyogva léptem be, aztán megpillantottam Jaspert  , aki összevont szemöldökkel mérgetett.

-Ne aggódj, csak  furcsálja  , hogy nem támadsz nekünk. – világosított fel Edward.

Jaspert sandítva  törökülésben leültem a szőnyegre. Jé, látom mind a három féle színárnyalatot a szőnyegben .

Mindenki a nappaliban volt Jacob és Renesmee halkan beszélgettek , Emett és Jasper leült baseball meccset nézni, Carlisle,Esme,Edward,Alice,Bella és Rosalie meg  a kanapén ült.

- Katie. Tudsz választani.  Külön utakon járhatsz, vagy velünk maradsz? De ha elmész bármikor szívesen látunk. – mondta el Carlisle a lehetőségeimet. Úgy egytizet másodpercig gondolkodtam a válaszon

- Köszönöm,maradok.De előtte van egy kis elintéznivalóm. –válaszoltam a mondat  első felét Carlisle-nak célozva , a másodikat Rosalienak.

- Mesélj magadról!– kért Alice.

- Jó. Katie Blue voltam.15 éves .Az anyukámmal,Sissivel és a kistesómmel , Justinnal laktam.

A barátom, Dan és pár férfi akart megölni .- jutottak eszembe az emlékek.

-Akárcsak Rosalie megerőszakolása. – ámult Alice,Rosalie meg összeborzongott a hallottaktól.

Ha már szóba jött a múltam, átgondoltam, hogy soha többé nem láthatom Anyát meg Justint. Legfeljebb messziről figyelhetem őket .Ez a gondolat szöget vert a fejembe és nem hagyott nyugodni .Ez nem lehet … sírni próbáltam, de csak  halk morgás tört fel a tüdőmből.

-A családjáért aggódik. – tolmácsolt Edward a fejembe látva.

- Sajnálom Katie, de nem térhetsz vissza. – simította meg a hátam Esme és elment vacsoráz készíteni Renesmeenek és Jacobnak.Ők csak most jöttek közelebb hozzám.

Esme helyét Renesmee váltotta.

- Heló.- biccentett Jacob .Én csak halványan rámosolyogtam.

- Szia. - mosolygott rám Renesmee, most olyan 14 éves lehet. Ő volt az egyetlen aki a szemembe nézett és akartam is hogy belenézzen. Próbálta elfordítani a fejét. De nem tudta. Jacib felé kezdett csapkodni, hogy segítsen neki.

- Hé, mit műveltél vele? – állt Jake Renesmee elé .

Teljes szívemből arra gondoltam, hogy ne akarjon rámnézni, mire végre el tudott fordulni.

-Ez nagyon erős adottság Carlisle! – suttogta Edward . Tényleg ilyen adottságom lenne?

-Soha nem láttam ilyet. – nézett rám büszkén és egyben aggodalmasan … mindenki.

A soháról jutott eszembe, hogy még van egy kis elintéznivalóm. Most éppenséggel nem a bosszúra gondoltam. Edward felhorkanva így szólt:

-Most még nem mehetsz közel hozzájuk!Megölnéd őket.

Huppsz, nem kéne ilyen hangosan gondolkodni.

- Kérlek, bízzatok bennem. Ugyanolyan jól bírom, mint Bella, mikor átváltozott. – jelentettem be. Néma csönd támadt az egész házban, csak az országúton elhaladó autókat lehetett hallani.

- Te, te tudod hogy változtam át? – kérdezte Bella a homlokát ráncolva.

- Igen, tudod ez hosszú történet. Ugyanazt éltem át , mint Rosalie és ugyanúgy változtam át mint te. – magyaráztam meg egyszerűen – De kérlek had menjen el!- tértem vissza az eredeti témához. Edwardra néztem , aki  hallgatott, aztán Jasperre, aki úgyszintén,végül Carlisle-ra aki gondolkodott :

- Megpróbálhatod. De ha igazán szereted őket, nem teszel kárt bennük. – mondta Carlisle kimérten.

Komolyan bólintottam.

- Katie, Drágám! Edward régi szobája lesz a tiéd. – jött vissza Esme a vacsorakészítésből és leült Carlisle ölébe. Jacob és Renesmee, akik eddig csöndben hallgatták a beszélgetésünket elmentek enni.

- Köszönöm. A könyveket is megkapom? – jutott eszembe mennyi könyve volt Edwardnak.

- Persze. – nevetett fel Edward.

Pár másodpercbe tellett míg felrohantam a szobámba. Kaptam egy baldahinos ágyat és rengeteg új könyvet. Rádőltem az ágyra és a plafont bámulva gondolkodtam.

Soha többé nem beszélhetek anyával, se Justinnal, se Lolával. Visszagondoltam az utolsó halandó napomra. Anya úgy búcsúzott el tőle, hogy vigyázzak magamra, Lola meg egy gyönyörű nyakláncot készítetett nekünk. Aztán  meghaltam..

Gyors elhatározás alapján, mivel tudom hogy Alice előre látná és meg akarnának állítani , kiugrottam az ablakon és csak futottam. Nem kellett gondolkodni a szagok alapján oda találtam. A bal hátsó ablaknál értem a házunkhoz. Bekukucskáltam.

Anya sír és szórólapokat gyárt, amin igaz nagyon messze voltak, de láttam, hogy az én eltűnt plakátjaim , Justin csendben sírdogált. Elborzasztott így látni őket .Mert engem már soha nem fognak megtalálni. És ez csak Dan hibája meg a haverjaié. Mind halottak lesznek. Éreztem a vérük szagát, de ez most legkevésbé sem érdekelt.

Mérgemben belevájtam a körmeimet a falba és rájöttem, hogy fel tudnék mászni a szobámhoz. Minél távolabb az ablaktól felkapaszkodtam és csak tettem, amit az ösztönöm diktált. Csak másztam felfelé. Egyáltalán nem volt megterhelő.

Eljutottam a szobám ablakáig, amit óvatosan alulról kinyitottam és már bent is voltam, figyeltem hátha beszélnek, de egy szó sem hangzott el semelyikük szájából.

A szobában minden a helyén volt. Fogtam a mobilomat és a vadonatúj notebookomat  és már le akartam menni, mikor köhögést ,szívverést és lépteket hallottam a lépcsőrről. Anya jön fel. Gyorsan kiugrottam az ablakon és a falban kapaszkodtam meg.

Egyenletlen szuszogás, orrfújás és hangos léptek. A vámpírokéhoz képest.

Hallottam ahogy reccsent az ágy, így valószínű leült és elkezdett sírni .De olyan keservesen, hogy még soha nem hallottam így sírni. Majdnem meginogtam .Elakartam neki mondani, hogy meghaltam, de megmentettek és ugyanaz vagyok aki voltam, csak nem teljesen.

De nem tettem.

Újból léptek és szuszogás. Ez Justin.

- Anya ! – nyekergett alatta a padló. Anya erre abbahagyta a sírást és elment elaltatni Justint . Pár perc múlva el is aludt , anya meg lement. Gondolom nagyobb baja is van, mert nem vette észre hogy két dolog eltűnt. Rajtam kívül. Átmentem Justin szobájába és hang nélkül leültem a székére. Egy ideig csak nézegettem, aztán átfordult a második oldalára és a  nevemet kezdte kiáltani. Könny szökött volna a szemembe, ha tudtam volna könnyezni.

- Hiányzol Katie . – ejtette ki olyan szépen, hogy azt hittem meglátott és hozzám beszél.

Anya lent hátracsúszott a székkel és felrohant. Ijedtemben átsuhantam az én szobámba. Mikor már a szobában voltam ,anya akkor tartott a negyedik lépcsőfokon. Imádom a sebességem.

-Sss kicsim, sss. – csitította anya Justin, aki még akkor is a nevemet kiáltozta  , mikor anya felért.

Anya ledőlt a másik ágyra, ami Justiné mellett van. Ezek szerint gyakoriak a rémálmai és mellette kell aludni. Én meg fogtam a notebookot,telefont és kiugrottam az ablakból.

Most nem eredtem rögtön futásnak. Háttal érkeztem le a földre , megfordultam és úgy két percig csak bámultam a házat. Majd búcsút intettem neki és a családomnak is. Majd csak rohantam.